Középkorú édesanyaként gyakran nézek farkasszemet a 16 éves fiammal, aki legtöbbször bedugott füllel mászkál fel-és alá a lakásban, de az utcán is és bárhol. Zenét hallgat folyamatosan. A füles, vagy a fejes, mert a kettő között különbség van, már kötelező divatelem az öltözködésben is nála. A füles az a fülhallgató, a fejes pedig a fejhallgató, nyilván ezt én őskövület negyvenesként nem tudhatom. Van több színben is neki, de leginkább a feketét használja, mert most a rock-os, fekete korszakát éli. Lehetőleg úgy hallgatja, hogy olyan magas hangerővel üvölt a fejébe a rock zene, hogy már mi is jól halljuk, ha elmegyünk mellette.

Kissé aggasztó ez az örökös zenehallgatás, meg persze az is, hogy így végképp megszakad még egy kommunikációs csatorna köztünk. Talán pont ezért bújik minden tini a zenébe, hogy a saját világában maradhasson és minél kevesebbet az őskövület szülőkében.

Ha őszinte vagyok, akkor az én koromban ugyanígy volt. Csak akkor még kazetták voltak a kezdeti időszakban. Nagyon menőnek számított a walkman. Emlékszem, hogy amikor először kaptam és azzal mentem bandázni nagyon menőnek számítottam. Igaz az elemekkel akkor még a hadilábon álltunk, mert nagyon hamar lemerült abban, hogy kazettákat kellett tekernie a walkman-ban. Emlékszem, hogy mindig ceruzára tettük a kazettát és kézzel tekertük vissza a számokat, amit újra és újra hallgatni szerettünk volna. Így kíméltük az elemeket.

Arra is emlékszem, hogy műsoros kazettákból nem volt olyan sok, vagy ha volt is nem kaptam a szüleimtől. Ellenben volt egy olyan magnóm, amivel tudtam a rádióból felvenni zenéket. Ott kellett őrködni a rádió mellett és követni a slágerlistákat, hogy a megfelelő időben el tudjuk indítani a felvételt. Persze nagyon sokszor belebeszélt a rádiós a zeneszám végébe, de még így is kincs válogatásokat állítottunk össze régen a barátaimmal. A kazetta tokra mindig ráírtuk a számokat és ragasztottunk rá újságokból kivágott képeket a sztárokról.

Majd jött a cd korszaka. Discman lett a walkman helyett. Ez sokkal jobb volt, mert jobb minőségű volt a zene, hiszen a kazettában a szalag egy idő után megnyúlt és számok is nyávogni kezdtek. Nem volt ilyen a cd-vel. Azzal arra kellett vigyázni, hogy ne karcolódjon meg. És más sokkal nehezebb volt cd-re írni. Rádióból nem is tudtuk felvenni rá a zenéket. A cd ráadásul sokkal drágább volt. Az írott cd-ről meg sokszor eltűnt a zene, vagy a lejátszó nem volt képes lejátszani.

A cd- dvd időszaka véleményem szerint valamivel rövidebb volt, mint a kazetták időszaka. Őket követte a zene letöltés időszaka. A zenéket platformokra töltötték fel. Ilyen platform a youtube, ahol rengeteg együttes zenéje található fent. A youtube zene letöltéshez már letöltő programok szintén a felhőben vannak és interneten érhetőek el, leginkább youtube mp3 zeneletöltés név alatt.

A fiam már természetesnek veszi, hogy a zenéi a felhőben vannak. De a zene szeretete nála is ugyanolyan mint régen nálam volt. És talán az is rendben van, hogy a saját világában szeretne lenni a zenéivel.