A vadászkutyák megjelenése az ember életében

A vadászkutyák megjelenése az ember életében

A vadállatok domesztikálása valószínűleg a kutyák megszelídítésével kezdődött. Először a farkas volt az, ami az emberek élőhelyeit megközelítette a maradékok végett. Az embernek így volt lehetősége felfedezni, hogy őrzésre milyen alkalmasak a farkasok, hiszen a látásuk, szaglásuk és hallásuk sokkal jobb, mint az emberé és még jelezni is tudják és hajlandóak, ha valaki közeledik az élőhelyhez. Miután háziasította, nem kellett sok idő, hogy arra is ráébredjen az ember, hogy a kutyák a vadászatban is nagyszerű társaik lehetnek.

A középkorból már találhatóak írásos bizonyítékok arra, hogy a vadászkutyákat már tenyésztette és különválasztódott az is már arra az időre, hogy milyen vadra milyen kutyát érdemes alkalmazni. Megkülönböztették már azt, hogy a vadat hogyan lehet a rejtekhelyéről felkutatni, hogyan lehet hajtani őket. Megjelentek már a vérebek is, amelyek a meglőtt, sebesült vadállat megkeresésére volt kiválóan alkalmas.

A vadászkutyák feladatai

A feladatokkal kapcsolatban már az előző sorokban leírtuk a lényegi pontokat, itt a vadászkutyák feladatok szerint csoportosított fajtáiról szeretnék pár gondolatot írni.

A magyar vizsla talán a legismertebb vadászkutya faj ma Magyarországon. A vadászat szinte bármely feladatára kiképezhetőek. Intelligensek és nagyon ragaszkodó kutyák. Aki ilyen kutyát tart, tudja hogy nagy igényük van arra, hogy a szabadban lehessenek. Szaglásuk kitűnő és alkalmasak a vad felkutatására és jellegzetes pózba merevedve jelzik azt a vadásznak. Az elejtett állatot is tudják jelezni. Akár a vadászhoz is viszik a zsákmányt.

A spánielek az úgynevezett kajtató ebek álltalában nem messziről, hanem lőtávolságban kajtatnak. Ők nem tudják a speciális pózba merevedéssel úgymond állni a vadat.

A kopók, ilyenek például a Beagle, a Dalmata. Az ő feladatuk nem csupán az, hogy kajtassák a vadat, hanem az, hogy üldözzék és a vadász felé tereljék azt. Akár vadon élő szarvasokra, nyúlra, rókára vaddisznóra is hajtanak az ilyen vadászatok során. Természetesen a kisebb termetű vadra, kisebb termetű kutyát is elegendő alkalmazni. Az úgynevezett falkavadászatban voltak még jártasak ezek az ebek, de ezeket betiltották a legtöbb országban mára.

A vérebek a vérző állatra lettek specializálva. Képesek voltak nem csupán megtalálni és jelezni a hollétüket, hanem meg is állítani azt. Az az érdekességük, hogy míg a vizslák jellemzően csak a friss nyomon tudnak ilyen feladatot ellátni, addig a vérebek akár egy-két napos nyomon is jól tudnak tájékozódni. Kiképzés szempontjából ennek a fajnak a képzéséhez kell a legtöbb szakértelem.

A terrierek és tacskók az úgynevezett kotorékebek. Nekik az a feladatuk, hogy a kisebb járataikból hajtsák ki a vadakat.

A retrieverek és labradorok a testalkatukból adódóan a vadak megtalálására és vadászhoz történő elvitelére lettek kiképezve.

Amennyiben a témában még jó cikkeket szeretne olvasni, javaslom, hogy a Jagdhunderassen kulcsszóra keressen rá.

Posted on